Quant Sandbox
SzármaztatottPortfólió & kockázatFix hozamúVállalati pénzügySztochasztikus modellekÚtmutató
Útmutató
Derivatívák árazása
01Határidős ügyletek, call és put opciók02Pozíciók kombinálása03Arbitrázs és a határidős ár04Put–call paritás05Az egylépéses binomiális modell06Kockázatsemleges valószínűségek07Többlépéses fák és visszafelé indukció08Amerikai opciók és korai lehívás09Delta és fedezés10Geometriai Brown-mozgás11A Black–Scholes-képlet12A görögök: gamma, vega, théta és rhó13Implikált volatilitás és a volatilitás-mosoly14Sztochasztikus volatilitás és a Heston-modell15Statikus replikáció: Breeden–Litzenberger és Carr–Madan16Egzotikus opciók: korlátos, ázsiai és digitális opciók
Portfólió és kockázat
01Hozamok és volatilitás02Diverzifikáció és korreláció03Hatékony front és tőkepiaci egyenes04Kockázatkerülés és az optimális teljes portfólió05CAPM, béta és az értékpapír-piaci egyenes06Teljesítménymutatók: Sharpe, Treynor, Jensen és információs ráta07Faktormodellek és szisztematikus kockázat08Kockáztatott érték (VaR) és várható veszteség (ES)
Kötvények és kamatlábak
01Kötvényárak és hozamok02Duráció és konvexitás03Immunizáció és durációillesztés04Azonnali kamatok, forward kamatok és a hozamgörbe05Kötvényfutures és a legolcsóbban szállítható kötvény06Kamatcsereügyletek07Visszahívható kötvények és negatív konvexitás08Hitelkockázat: csődvalószínűség és hitelfelár
Vállalati pénzügyek
01Kamat, kamatozás és diszkontálás02Annuitások, örökjáradékok és hiteltörlesztés03Nettó jelenérték és belső megtérülési ráta04Súlyozott átlagos tőkeköltség05Tőkeszerkezet és a Modigliani–Miller-tételek06Diszkontált pénzáram alapú értékelés07Relatív értékelés szorzókkal08Reálopciók: a rugalmasság értéke
Sztochasztikus modellek
01Véletlen bolyongás és Brown-mozgás02Valószínűségi mezők, σ-algebrák és valószínűségi változók03Filtrációk, adaptált folyamatok és megállási idők04Feltételes várható érték és martingálok05A Brown-mozgás tulajdonságai06A tükrözési elv és az első elérési idők07A Brown-híd08Az Itô-integrál09Az Itô-lemma10Kolmogorov-egyenletek és a Feynman–Kac-formula11Mértékcsere és a Girsanov-tétel12Monte Carlo-opcióárazás13SDE-k szimulációja: az Euler–Maruyama-séma14Átlaghoz való visszahúzás: Ornstein–Uhlenbeck és Vasicek15Ugrások és a Merton-féle ugró diffúzió
Tudásgráf

© 2026 Quant Sandbox · Tanulást segítő eszköz a kvantitatív pénzügyekhez

Adatvédelem és adatokNincsenek sütik

Ez az oldal nem használ sütiket (cookie-kat), és nem kér személyes adatokat. Néhány apró beállítást a böngésződ helyi tárolójában (local storage) őriz meg — a választott témát és nyelvet, az oldalsáv elrendezését, valamint az útmutatókban elért haladást és a válaszaidat —, hogy a következő látogatáskor is emlékezzen rájuk. Ezek az adatok nem hagyják el az eszközödet; a böngésző tárhelyének törlésével eltávolíthatók. A módosított bemenetek az oldal URL-címében is rögzülhetnek, így megoszthatsz vagy könyvjelzőként elmenthetsz egy adott beállítást. Az oldal a Vercel Web Analytics szolgáltatást használja, amely adatvédelem-barát és süti nélküli: csak névtelen, összesített használati adatokat (például oldalletöltéseket) rögzít, anélkül hogy azonosítana téged vagy más oldalakon követne.

Útmutató/Sztochasztikus modellek

Mértékcsere és a Girsanov-tétel

11. lecke / 15 · 1 perc

Az opcióárazás ugyanazokhoz a kimenetelekhez két valószínűség-rendszert használ: a valós P\mathbb{P}P mértéket és a kockázatsemleges Q\mathbb{Q}Q mértéket. A „Kockázatsemleges valószínűségek” című lecke egy egylépéses fán vezette be őket. Ez a lecke azt mutatja meg, hogyan lesz az egyik mértékből a másik a kimenetelek átsúlyozásával: először a fán, aztán a Brown-mozgásra, a „Véletlen bolyongás és Brown-mozgás” és „Az Itô-lemma” című leckék eszközeivel. A folytonos idejű eredmény a Girsanov-tétel.

Két mérték ugyanazokon a kimeneteleken

Egy valószínűségi mérték minden eseményhez valószínűséget rendel. Két mértéknek lehet ugyanaz a lehetséges kimenetel-halmaza úgy, hogy csak abban térnek el, mennyire valószínű az egyes kimenetel. Az egylépéses binomiális modellben a részvény felfelé vagy lefelé lép; P\mathbb{P}P alatt a felfelé lépés valószínűsége ppp, Q\mathbb{Q}Q alatt qqq. A kimenetelek, és így minden kifizetés, azonosak. Csak a súlyok különböznek.

Jó kép erre egy átsúlyozott dobókocka: a hat lap ugyanaz marad, csak az egyes lapok esélye változik. A mértékcsere a kocka átsúlyozása, nem az átfestése.

A két mérték közötti sűrűség

Vezessünk be egy ZZZ valószínűségi változót, amely minden kimenetelben a két valószínűség hányadosa. A fán két értéket vesz fel:

Zu=qp,Zd=1−q1−p.Z_u = \frac{q}{p}, \qquad Z_d = \frac{1-q}{1-p}.Zu​=pq​,Zd​=1−p1−q​.

A ZZZ-vel való szorzás a P\mathbb{P}P szerinti várható értéket Q\mathbb{Q}Q szerintivé alakítja. Bármely XuX_uXu​ és XdX_dXd​ értékű XXX kifizetésre:

EP[ZX]=p qp Xu+(1−p) 1−q1−p Xd=qXu+(1−q)Xd=EQ[X].\mathbb{E}^{\mathbb{P}}[Z X] = p\,\frac{q}{p}\,X_u + (1-p)\,\frac{1-q}{1-p}\,X_d = q X_u + (1-q) X_d = \mathbb{E}^{\mathbb{Q}}[X].EP[ZX]=ppq​Xu​+(1−p)1−p1−q​Xd​=qXu​+(1−q)Xd​=EQ[X].

Az X=1X = 1X=1 választás mutatja, hogy EP[Z]=1\mathbb{E}^{\mathbb{P}}[Z] = 1EP[Z]=1, és ZZZ minden kimenetelben pozitív. Az ilyen ZZZ általános neve Radon–Nikodym-derivált, jelölése Z=dQ/dPZ = d\mathbb{Q}/d\mathbb{P}Z=dQ/dP.

Példa: S0=100S_0 = 100S0​=100, u=1,2u = 1{,}2u=1,2, d=0,9d = 0{,}9d=0,9 és r=2%r = 2\%r=2% mellett a kockázatsemleges valószínűség q=0,4q = 0{,}4q=0,4. Legyen a valós valószínűség p=0,6p = 0{,}6p=0,6. Ekkor Zu=0,4/0,6≈0,667Z_u = 0{,}4/0{,}6 \approx 0{,}667Zu​=0,4/0,6≈0,667 és Zd=0,6/0,4=1,5Z_d = 0{,}6/0{,}4 = 1{,}5Zd​=0,6/0,4=1,5. Az ellenőrzés, 0,6⋅0,667+0,4⋅1,5=10{,}6 \cdot 0{,}667 + 0{,}4 \cdot 1{,}5 = 10,6⋅0,667+0,4⋅1,5=1, teljesül. Egy 100-as kötési árú call esetén Xu=20X_u = 20Xu​=20 és Xd=0X_d = 0Xd​=0, így EP[ZX]=0,6⋅0,667⋅20=8\mathbb{E}^{\mathbb{P}}[ZX] = 0{,}6 \cdot 0{,}667 \cdot 20 = 8EP[ZX]=0,6⋅0,667⋅20=8, ami megegyezik EQ[X]=0,4⋅20=8\mathbb{E}^{\mathbb{Q}}[X] = 0{,}4 \cdot 20 = 8EQ[X]=0,4⋅20=8-cal. Diszkontálva a call ára 8/1,02≈7,848/1{,}02 \approx 7{,}848/1,02≈7,84. A sűrűség csökkenti a kedvező kimenetel súlyát, és növeli a kedvezőtlenét.

Ekvivalens mértékek

A sűrűségnek csak akkor van értelme, ha ppp és 1−p1 - p1−p is pozitív, vagyis sehol sem osztunk nullával. Két mérték ekvivalens, ha ugyanazokat az eseményeket tartják lehetetlennek: egy esemény pontosan akkor nulla valószínűségű P\mathbb{P}P alatt, ha Q\mathbb{Q}Q alatt is az. Ekkor ZZZ szigorúan pozitív, és a mértékcsere 1/Z1/Z1/Z-vel visszafordítható.

Az árazás szempontjából ez a lényeges feltétel. Az arbitrázs olyan stratégia, amely nem veszíthet, de nyerhet. Hogy valami lehetséges vagy lehetetlen, az ekvivalens mértékek alatt ugyanaz, ezért ami P\mathbb{P}P alatt arbitrázsmentes piac, az Q\mathbb{Q}Q alatt is az.

Két mérték ekvivalens, ha ugyanazok a lehetetlen eseményeik. Ekvivalens mértékek között EQ[X]=EP[ZX]\mathbb{E}^{\mathbb{Q}}[X] = \mathbb{E}^{\mathbb{P}}[ZX]EQ[X]=EP[ZX], ahol a Z=dQ/dPZ = d\mathbb{Q}/d\mathbb{P}Z=dQ/dP sűrűség szigorúan pozitív és EP[Z]=1\mathbb{E}^{\mathbb{P}}[Z] = 1EP[Z]=1.

Egy normális változó várható értékének eltolása

Legyen most a kimenetel folytonos. P\mathbb{P}P alatt legyen WT∼N(0,T)W_T \sim N(0, T)WT​∼N(0,T), egy Brown-mozgás értéke a TTT időpontban. Rögzítsünk egy θ\thetaθ számot, és legyen

Z=exp⁡ ⁣(−θWT−12θ2T).Z = \exp\!\left(-\theta W_T - \tfrac{1}{2}\theta^2 T\right).Z=exp(−θWT​−21​θ2T).

Ez pozitív, és P\mathbb{P}P szerinti várható értéke 1, mert egy TTT varianciájú normális változóra E[e−θWT]=e12θ2T\mathbb{E}[e^{-\theta W_T}] = e^{\frac12\theta^2 T}E[e−θWT​]=e21​θ2T. Szorozzuk meg WTW_TWT​ normális sűrűségfüggvényét ZZZ-vel, és alakítsuk teljes négyzetté a kitevőt:

12πT e−w22T⋅e−θw−12θ2T=12πT e−(w+θT)22T.\frac{1}{\sqrt{2\pi T}}\,e^{-\frac{w^2}{2T}} \cdot e^{-\theta w - \frac12\theta^2 T} = \frac{1}{\sqrt{2\pi T}}\,e^{-\frac{(w + \theta T)^2}{2T}}.2πT​1​e−2Tw2​⋅e−θw−21​θ2T=2πT​1​e−2T(w+θT)2​.

Az eredmény ismét normális sűrűség ugyanazzal a TTT varianciával, de −θT-\theta T−θT várható értékkel. A ZZZ-vel való átsúlyozás oldalra tolta az eloszlást, az alakját nem változtatta meg. Az egyik oldal kimenetelei 1-nél nagyobb, a másik oldalé 1-nél kisebb súlyt kapnak.

Kidolgozott példa

Egy normális változó átsúlyozása θ = 0,5 mellett

  1. Legyen W1∼N(0,1)W_1 \sim N(0, 1)W1​∼N(0,1) a P\mathbb{P}P alatt, θ=0,5\theta = 0{,}5θ=0,5 és T=1T = 1T=1. A W1=1W_1 = 1W1​=1 kimenetel súlya.

    Z=e−θ⋅1−12θ2\displaystyle Z = e^{-\theta \cdot 1 - \frac12\theta^2}Z=e−θ⋅1−21​θ2=0,5353
  2. A W1=−1W_1 = -1W1​=−1 kimenetel súlya.

    Z=eθ−12θ2\displaystyle Z = e^{\theta - \frac12\theta^2}Z=eθ−21​θ2=1,455
  3. W1W_1W1​ várható értéke az átsúlyozott Q\mathbb{Q}Q mérték alatt.

    −θT\displaystyle -\theta T−θT=-0,5
  4. W1W_1W1​ szórásnégyzete Q\mathbb{Q}Q alatt: az eloszlás alakja nem változik.

    T\displaystyle TT=1

A Girsanov-tétel

Ugyanez az átsúlyozás nemcsak a végpontra, hanem az egész pályára működik. A Girsanov-tétel szerint ha WWW Brown-mozgás P\mathbb{P}P alatt, és Q\mathbb{Q}Q-t a fenti ZZZ sűrűség definiálja, akkor

W~t=Wt+θt\tilde W_t = W_t + \theta tW~t​=Wt​+θt

Brown-mozgás Q\mathbb{Q}Q alatt. Maguk a pályák nem változnak. Az új súlyok mellett WWW időegységenként −θ-\theta−θ driftet kap, és a θt\theta tθt hozzáadása ezt tünteti el. Növekményekben dWt=dW~t−θ dtdW_t = d\tilde W_t - \theta\,dtdWt​=dW~t​−θdt: a mértékcsere egy folyamat driftjét változtatja meg, a volatilitását nem.

Geometriai Brown-mozgás a kockázatsemleges mérték alatt

Vegyük a „Geometriai Brown-mozgás” című lecke részvénymodelljét, dSt=μSt dt+σSt dWtdS_t = \mu S_t\,dt + \sigma S_t\,dW_tdSt​=μSt​dt+σSt​dWt​, és helyettesítsük be dWt=dW~t−θ dtdW_t = d\tilde W_t - \theta\,dtdWt​=dW~t​−θdt-t:

dSt=(μ−σθ) St dt+σSt dW~t.dS_t = (\mu - \sigma\theta)\,S_t\,dt + \sigma S_t\,d\tilde W_t.dSt​=(μ−σθ)St​dt+σSt​dW~t​.

Válasszuk θ\thetaθ-t úgy, hogy a drift a kockázatmentes rrr kamat legyen:

θ=μ−rσ,dSt=rSt dt+σSt dW~t.\theta = \frac{\mu - r}{\sigma}, \qquad dS_t = r S_t\,dt + \sigma S_t\,d\tilde W_t.θ=σμ−r​,dSt​=rSt​dt+σSt​dW~t​.

A θ\thetaθ szám a kockázat piaci ára: a részvény többlethozama egységnyi volatilitásra vetítve. Q\mathbb{Q}Q alatt a részvény átlagosan rrr-et hoz, ez a fán érvényes EQ[S1]=(1+r)S0\mathbb{E}^{\mathbb{Q}}[S_1] = (1+r)S_0EQ[S1​]=(1+r)S0​ folytonos idejű változata. Az Itô-lemmából, ahogy „Az Itô-lemma” című leckében,

ln⁡STS0∼N ⁣((μ−12σ2)T, σ2T) P alatt,ln⁡STS0∼N ⁣((r−12σ2)T, σ2T) Q alatt.\ln\frac{S_T}{S_0} \sim N\!\left(\left(\mu - \tfrac12\sigma^2\right)T,\ \sigma^2 T\right) \text{ } \mathbb{P} \text{ alatt}, \qquad \ln\frac{S_T}{S_0} \sim N\!\left(\left(r - \tfrac12\sigma^2\right)T,\ \sigma^2 T\right) \text{ } \mathbb{Q} \text{ alatt}.lnS0​ST​​∼N((μ−21​σ2)T, σ2T) P alatt,lnS0​ST​​∼N((r−21​σ2)T, σ2T) Q alatt.

Ez magyarázza, miért függnek az opcióárak σ\sigmaσ-tól, de μ\muμ-től nem. Az ár diszkontált Q\mathbb{Q}Q szerinti várható érték, és Q\mathbb{Q}Q alatt a drift rrr, bármekkora volt is μ\muμ. A volatilitás túléli a mértékcserét, mert a Girsanov-tétel csak a várható értéket tolja el.

Példa: μ=10%\mu = 10\%μ=10%, r=3%r = 3\%r=3%, σ=20%\sigma = 20\%σ=20%, T=1T = 1T=1. A kockázat piaci ára θ=(0,10−0,03)/0,20=0,35\theta = (0{,}10 - 0{,}03)/0{,}20 = 0{,}35θ=(0,10−0,03)/0,20=0,35. A logaritmikus hozam várható értéke P\mathbb{P}P alatt 0,10−0,02=0,080{,}10 - 0{,}02 = 0{,}080,10−0,02=0,08, Q\mathbb{Q}Q alatt 0,03−0,02=0,010{,}03 - 0{,}02 = 0{,}010,03−0,02=0,01; a szórás mindkettőben 0,200{,}200,20. Egy W1=1W_1 = 1W1​=1 értékű pálya (jó év) súlya Z=e−0,35−0,06125≈0,663Z = e^{-0{,}35 - 0{,}06125} \approx 0{,}663Z=e−0,35−0,06125≈0,663, egy W1=−1W_1 = -1W1​=−1 értékűé e0,35−0,06125≈1,335e^{0{,}35 - 0{,}06125} \approx 1{,}335e0,35−0,06125≈1,335.

Az ábra T=1T = 1T=1 mellett ln⁡(ST/S0)\ln(S_T/S_0)ln(ST​/S0​) sűrűségét mutatja P\mathbb{P}P és Q\mathbb{Q}Q alatt, valamint egy hisztogramvonalat: P\mathbb{P}P alatt szimulált 200 000 húzást, Z=dQ/dPZ = d\mathbb{Q}/d\mathbb{P}Z=dQ/dP-vel átsúlyozva. Az átsúlyozott hisztogram közel esik a Q\mathbb{Q}Q-sűrűséghez; a kis eltérés mintavételi zaj. Mozgassuk μ\muμ-t: csak a P\mathbb{P}P-görbe mozdul, a Q\mathbb{Q}Q-görbe a helyén marad, az átsúlyozott minta pedig közel marad hozzá. Az rrr a Q\mathbb{Q}Q-görbét tolja el, a σ\sigmaσ mindkettőt szélesíti. A kijelzők θ\thetaθ-t, a P\mathbb{P}P és Q\mathbb{Q}Q szerinti várható értéket, valamint az átsúlyozott minta átlagát mutatják, amely közel marad a Q\mathbb{Q}Q szerinti értékhez (alapbeállítással 0,94% az 1,00%-kal szemben).

A log-hozam eloszlása P és Q alattMegnyitás: Geometriai Brown-mozgás →
10.0%
00.2
3.00%
00.08
20%
0.10.4
Sűrűség P alattSűrűség Q alattP-minta dQ/dP-vel átsúlyozva
θ = (μ − r)/σ
0.350
Várható érték P alatt
8.00%
Várható érték Q alatt
1.00%
Átsúlyozott minta átlaga
0.94%

Összefoglalás

  • Két mérték ugyanazokon a kimeneteleken csak a súlyokban tér el. A Z=dQ/dPZ = d\mathbb{Q}/d\mathbb{P}Z=dQ/dP sűrűség váltja át az egyiket a másikba: EQ[X]=EP[ZX]\mathbb{E}^{\mathbb{Q}}[X] = \mathbb{E}^{\mathbb{P}}[ZX]EQ[X]=EP[ZX].
  • Az ekvivalens mértékeknek ugyanazok a lehetetlen eseményeik, ezért abban is egyetértenek, mi számít arbitrázsnak.
  • Egy normális változót e−θWT−12θ2Te^{-\theta W_T - \frac12\theta^2 T}e−θWT​−21​θ2T-vel átsúlyozva a várható értéke −θT-\theta T−θT-vel eltolódik, a varianciája nem változik.
  • Girsanov: W~t=Wt+θt\tilde W_t = W_t + \theta tW~t​=Wt​+θt Brown-mozgás Q\mathbb{Q}Q alatt. θ=(μ−r)/σ\theta = (\mu - r)/\sigmaθ=(μ−r)/σ mellett a részvény driftje Q\mathbb{Q}Q alatt rrr.
  • Az árak Q\mathbb{Q}Q szerinti várható értékek, ezért σ\sigmaσ-tól függnek, μ\muμ-től nem.

A következő lecke, a „Monte Carlo-opcióárazás”, közvetlenül Q\mathbb{Q}Q alatt, rrr drifttel szimulálja a részvényt, ahogy ez a lecke indokolja.

Próbáld kiHasonlítsd össze a szimulált árfolyampályák driftjét és volatilitását a GBM laborban →
2 kérdés ehhez a leckéhez a sorozat végén →
← ElőzőKolmogorov-egyenletek és a Feynman–Kac-formulaKövetkező →Monte Carlo-opcióárazás
Kapcsolatok
Mértékcsere és a Girsanov-tétel
Teljes gráf megnyitása →
Laborok ehhez a leckéhez
Geometriai Brown-mozgás