A kibocsátó visszahívhatja a kötvényt, ha a kamatok esnek. Húzd a hozamot, és figyeld, hogyan korlátozza a visszahívás az árat, hogyan hajlítja el a görbét rossz irányba, és mikor váltják vissza a kötvényt.
A visszahívható kötvényt a kibocsátó előre, rögzített visszahívási áron válthatja vissza. A befektető ezt az opciót eladta, ezért ha a kamatok esnek, az ár a visszahívási ár közelében megakad, ahelyett hogy az egyszerű kötvénnyel együtt emelkedne. A labor árazza a visszahívást, megmutatja, hol lesz negatív a konvexitás, összeveti a lejáratig számított hozamot a legrosszabb hozammal, és jelöli azokat a napokat, amikor a kibocsátó visszahívna.
Az ár–hozam görbe rossz irányba hajlik: a hozam esésekor az ár egyre lassabban emelkedik, mert a visszahívás egyre valószínűbb, így a hozamesés kevesebbet segít, mint amennyit a hozamemelkedés árt. A labor ezt effektív konvexitásként méri, a ±25 bázispontos árakból.
A legalacsonyabb hozam, amelyet a befektető a lejáratig és minden lehetséges visszahívási napig elérhet. A visszahívási ár felett jegyzett kötvénynél ez többnyire az első visszahívásig számított hozam, ezért a lejáratig számított hozam eltúlozza a megtérülést.
Amikor az újrafinanszírozás olcsóbb a kamatoknál: ha a hátralévő kötvény az aktuális hozamnál többet ér a visszahívási árnál, a kibocsátó nyer a visszaváltással. Az idővonal így jelöli meg a visszahívási napokat, és kiemeli az elsőt.
A duráció a tényleges árváltozásból mérve, ha a teljes hozamgörbe kis mértékben, itt mindkét irányban 25 bázisponttal mozdul. Azért kell, mert a visszahívható kötvény pénzáramlásai a hozammal változnak, így a szokásos durációképlet nem alkalmazható.